Gépelési sebesség teszt
A 20. század végéig a szövegeket speciális mechanikus írógépeken gépelték, és csak az 1980-as években kezdték fokozatosan felváltani az elektronikus eszközök.
A személyi számítógépek már alapfelszereltségben rendelkeztek szövegbeviteli funkcióval (billentyűzeten keresztül), valamint a lehetőséggel, hogy a szöveget később perifériás eszközökön (nyomtatókon) kinyomtassák. Amikor a PC-k szélesebb körben elérhetővé váltak, az írógépek iránti igény magától megszűnt.
Ha azonban nem léteztek volna írógépek, nem világos, hogy az alfanumerikus beviteli módszert később feltalálták volna-e, és hogyan néznének ki ma a modern billentyűzetek. Ezért amikor a szövegbevitelről és nyomtatásról beszélünk, először az írógépek történetére kell visszatekintenünk.
Az írógép története
Először az ókori Kínában alkalmazták a nyomtatást szövegek és illusztrációk papírra és textíliára való másolására. Ezt igazolják Kelet-Ázsiában talált régészeti leletek, amelyek Kr. u. 3. századra datálhatók. Későbbi nyomtatási példákat fedeztek fel az ókori Egyiptomban, amelyek több mint 1600 évesek. Ide tartoznak megőrzött papiruszok és szövetek, rajtuk nyomtatott feliratokkal és képekkel.
Ha a tömeges könyvnyomtatásról beszélünk (nem egyedi példányokról, hanem pecsétek vagy sablonok használatával), akkor ezt a módszert a 6. és 10. század között találták fel. Ezt is a kínaiak fejlesztették ki, és a legrégebbi fennmaradt nyomtatott dokumentum Kínából a Gyémánt Szútra xilográfiai másolata 868-ból.
Évszázadokon át a szövegnyomtatás főként nagyobb intézmények, leginkább állami vagy vallási szervezetek kiváltsága volt, míg az egyszerű emberek számára ez túl drága és elérhetetlen volt. A helyzet csak a 18. században kezdett megváltozni, amikor Angliában kiadták az első szabadalmat egy hordozható írógépre. Sok európai mérnök dolgozott ilyen gépeken, és nem egyértelmű, hogy ki volt az első feltaláló.
Az viszont biztos, hogy az első kereskedelmileg sikeres (és széles körben elterjedt) írógép Sholes és Glidden találmánya volt, amely Remington 1 néven ismert. Ez a QWERTY billentyűzettel ellátott modell 1873-ban mutatkozott be Angliában, és megnyitotta az utat az írószerkezetek további fejlődése előtt.
Jóval korábban, 1808-ban az olasz mechanikus Pellegrino Turri bemutatott egy gyorsnyomtatási funkcióval rendelkező gépet. Ő volt a karbonpapír feltalálója is. Bár Turri gépe nem maradt fenn, olyan dokumentumok igen, amelyeket ezen a gépen nyomtattak.
Charles Wheatstone az 1850-es években is készített írógépeket, de soha nem szabadalmaztatta őket, és nem kezdte el a tömeggyártást. Így az egyetlen fennmaradt modell a Remington 1, bár a történelem azt mutatja, hogy az első írógépek valójában már 150–170 évvel korábban megszülettek.
A 20. század közepére az elektromosság lett a fő mozgatóerő, és megjelentek az első elektromechanikus írógépek. 1973-ban bemutatták az IBM Correcting Selectric modellt, amely lehetővé tette a gépelési hibák kijavítását. Ez a modell lehetőséget biztosított arra, hogy a kocsi visszamozduljon, és a helytelen karaktereket fehér tintával lefedje, mielőtt az új szimbólumokat rányomtatták volna.
Új korszak
Az elektromechanikus írógépek korszaka nem tartott sokáig: 1984-ben az IBM PC nyomtatási szabványa globálisan elterjedt. Az írógépeket egyre inkább személyi számítógépek váltották fel, amelyeket 83 billentyűs XT billentyűzetekkel szereltek fel.
Ezek a billentyűzetek lehetővé tették a beviteli mód váltását, megkönnyítve a nagy- és kisbetűk közötti váltást. 1986-ra az XT billentyűzeteket először DIN eszközökkel, majd Model M billentyűzetekkel helyettesítették, amelyek 101–106 billentyűvel rendelkeztek. A csatlakozó port PS/2-re változott, és először jelentek meg a Windows és a Menü gombok.
A modern billentyűzetek USB-csatlakozással működnek, és a szabványos gombokon kívül további multimédiás gombokkal is rendelkeznek, például hangerő-szabályozás, keresés és frissítés. A szövegbevitel rendkívül egyszerűvé és kényelmessé vált. A jelek szinte azonnal eljutnak a számítógéphez, így akár 300–400 karakter/perc gépelési sebesség is elérhető. A jelenlegi sebességi rekordot Mihail Sesztov tartja, aki vakon gépelve 940 karaktert írt le percenként.
Ezt a rekordot még senki sem döntötte meg, de ez nem is feltétlenül szükséges. A 200–300 karakter/perc sebesség már elég ahhoz, hogy valakit jó gépírónak tartsanak, és az ingyenes online tesztekkel bármikor ellenőrizhető a gépelési sebesség.
A tesztet érdemes rendszeresen elvégezni, hogy nyomon követhesse fejlődését. A gyors és hibamentes gépelés hasznos készség, amely időt és energiát takarít meg, ráadásul a munkaadók is nagyra értékelik.
